"CSATÁK NÉMA TANÚI"

Magyar csata- és hadszíntérkutatók első konferenciája a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tantermében
2001. június 25.

A Honvéd Kulturális Egyesület és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tanszéke közös rendezésében "Csaták néma tanúi" címmel sor került a csata- és hadszíntérkutatók első konferenciájára. A rendezvény célja volt, hogy:
lehetőséget teremtsen mindazok tevékenységének bemutatására, akik tudományos igényű hadtörténelmi kutatásokat folytatnak egykori összecsapások helyszínein
összegezni az eddigi kutatások tapasztalatait, feltárni azokat a munkamódszereket, melyek a csata- és hadszíntérkutatás során alkalmazhatók
megfogalmazni a csata- és hadszíntérkutatás jövőbeni feladatait, a kutatók és az állami intézmények együttműködésének lehetőségeit, a feltárt információk leghatékonyabb gyűjtésének, nyilvántartásának és felhasználásának módját.
A konferencia Veress D. Csaba hadtörténész köszöntő szavaival vette kezdetét, majd az előadások következtek. Lénárt Sándor őrgy. a mezőkeresztesi csata egykori színhelyén folytatott terepbejárásairól, Dr. Szabó József János alez. a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonal maradványainak kutatásáról, Hangodi László a Balaton-felvidék II. világháborús repülőgéproncsairól, Nemes Zsolt fhdgy. az 1. Honvéd Aknakutató és Tűzszerész Zászlóalj tevékenységéről, Négyesi Lajos őrgy. a csatatérkutatásról, Dr. Winkler Gusztáv Mosonmagyaróvár erődítéseiről, Dr. Kováts László Dezső pedig Kováts Mihály ezredesről beszélt.
A konferencia résztvevői többségében nem voltak ismeretlenek egymásnak. Tudtunk egymás kutatásairól hiszen a közös érdeklődés, a közös hobbi hozott össze bennünket. Az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés a háborús maradványok iránt, egyre többen fémkeresőznek és ásogatnak. Odáig azonban csak kevesen jutnak el, hogy ne csak a tárgyak összegyűjtésére koncentráljanak, hanem az egykori események nyomait lássák, kutassák. Természetesen bennünk is ott van az "egészséges kincskereső ösztön", - e nélkül nem érdemes terepkutatásokba kezdeni, - de egy meghatározott esemény nyomait keressük, így minden nyom - repesz, töltényhüvely stb.- értékes információt hordozhat.

Magyar csata- és hadszíntérkutatók második konferenciája a Hadtörténeti Intézetben
2002. október 26.

A Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztálya, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Honvéd Kulturális Egyesület és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tanszékének közös szervezésében 2002. október 26-án került megrendezésre "Csaták néma tanúi" címmel a magyar csata- és hadszíntérkutatók második konferenciája a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. A rendezvény célja volt, hogy bemutassa a magyarországi csata- és hadszíntérkutató csoportokat és eredményeiket.
Az első előadásban Dr. Négyesi Lajos a csata- és hadszíntérkutatás elméleti alapjait foglalta össze. Az ezt követő négy előadás a magyar kutatók eredményeit mutatta be. Tóth Ferenc a repülőroncsok, Csepregi Oszkár a hajóroncsok, kiemelten a Szent István csatahajó feltárását, Dr. Kozma Endre a Dolomit Baráti Kör magyar csoportjának Kötschak-Mountan körzetében első világháborús hadszíntéren, Hangodi László pedig a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztálya kutatócsoportja által Szlovéniában, az egykori Isonzó-front területén folytatott kutatásait mutatta be.
Rózsafi János a szlovéniai Mrzli Vrh-en folytatott kutatások alapjául szolgáló levéltári forrásokról és azok felkutatásáról szólt. Horváth Gábor az 1944-45-ös dunántúli hadműveleteket bemutató, most készülő multimédiás adatbázist ismertette. Hamza Emil fegyverszakértő a kutatások során előkerülő lőszermaradványok vizsgálatának lehetőségeiről, Varga Zsolt tűzszerész főhadnagy pedig a különböző világháborús robbanótestek veszélyeiről beszélt. A konferencia utolsó előadásában Für Gáspár egy. adj. a GPS és más térinformatikai eszközök alkalmazásának lehetőségeit ismertette.

Magyar csata- és hadszíntérkutatók harmadik konferenciája a Hadtörténeti Intézetben
2003. október 18.

A konferencián az érdeklődők megismerhették a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztály kutatásainak eredményeit.
A konferenciát megnyitja Dr. Horváth Lajos a HIM Főigazgató Koordinációs helyettese

Hadigeológia - a hadtörténelem új tudományos kutatási területe.
Tóth Álmos geológus

Első világháborús harcok nyomai a Mrzli Vrh-en.
Pintér Tamás kutató

T-34-es harckocsi roncsai Gyulamajornál.
Weimper Zoltán kutató

Második világháborús összecsapás eseményeinek rekonstrukciója a küzdőtérkutatás módszerével.
Dr. Négyesi Lajos őrgy.

Magyar csata- és hadszíntérkutatók negyedik konferenciája a Hadtörténeti Intézetben
2004. október 26.

Magyar csata- és hadszíntérkutatók ötödik konferenciája a Hadtörténeti Intézetben
2005. október 01

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében összegyűlt, mintegy 50 fő érdeklődőt Dr. Holló József Ferenc a HIM főigazgatója és egyben a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának elnöke köszöntötte. Megnyitó szavai után első előadóként a doni hídfőcsatákkal kapcsolatos kutatásainak eredményeiről számolt be. Az intézet főigazgatójaként az utóbbi években sikerült jól működő kétoldalú kapcsolatot kialakítania a voronyezsi kormányzósággal, melynek eredményei elsősorban a hadisír-gondozás és a tudományos konferenciák területén jelentkeznek. A jövőben várhatóan az orosz fél együttműködésével ez kibővülhet közös hadszíntérkutató programokkal is. Tábornok úr beszámolt ezév nyarán, a helyszínen tartott konferencia-előadásáról, melyben magyar szemszögből ismertette a hídfőcsatákat a harcokban résztvevő egykori szovjet parancsnokokkal. Ezt követően Pintér Tamás a szegedi 46-os bakák doberdói harcainak helyszínén folytatott kutatásairól számolt be. Kutatótársával, Rózsafi Jánossal, a 46. gyalogezred egykori katonája, Kókay László hadinaplóját olvasva határozták el, hogy felkeresik az 1916-os Szan Martínói aknarobbantás helyszínét és beazonosítják a tölcsér helyét. Csaknem egy éves levéltári, könyvészeti adatgyűjtés és a szükséges térképészeti anyagok beszerzése után, idén tavasszal utaztak a helyszínre. Több napos terepbejárás és GPS mérések után sikerült megtalálni a keresett helyet, azonban a település terjeszkedése miatt a táj jelentősen megváltozott, az aknatölcsért időközben egy építkezés során feltöltötték. Ettől függetlenül, a terep ma is őrzi az egykori harcok nyomait, így sikerült megtalálniuk a 46-osok lövészárkait és kavernáit a helyszínen. Négyesi Lajos a debreceni 7-es huszárok 1916-os úzvölgyi harcainak helyszínén folytatott kutatásairól beszélt. A harcok leírását 1931-ben publikálta Wolf Béla a Magyar Katonai Szemle hasábjain. Az itt közölt vázlat segítségével sikerült GPS mérésekkel beazonosítani az összecsapás helyszínét. A lakott területtől távol fekvő, erdős terep szinte érintetlenül megőrizte a magyar és román töltényhüvelyeket eredeti helyzetükben. Ezek alapján sikerült rekonstruálni az összecsapás részleteit, kiegészítve és igazolva a visszaemlékezésben leírtakat.  A negyedik előadás ismét a második világháborút idézte fel, melyben Weimper Zoltán és Horváth Gábor a Zámoly térségében lezajlott harcokkal kapcsolatos kutatásaikkal ismertette meg a közönséget. Előadásukban a könyvészeti források, visszaemlékezések adatait vetették össze a terepen tapasztaltakkal és egy 1945-ös harci nap történetét kísérelték meg rekonstruálni. Munkájuk jól példázta a csata- és hadszíntérkutatás egyik sajátosságát, hogy a kutatások során egy viszonylag szűk időhatárok között, kis területen – jelen esetben a Zámoly környéki majoroknál – lezajlott összecsapások kell minél részletesebben rekonstruálni.

A konferencia utolsó részében a roncskutatás játszotta a főszerepet. Légrádi Lajos, a Magyar Veterán Repülők Szövetségének roncskutatója két repülőgép lezuhanásának helyszínén folytatott kutatásról számolt be, videó felvételekkel színesített előadásában. Őt követte két ceglédi kutató, aki a város közelében megsemmisült Pz.VI-os felkutatását ismertették. Terepbejárásaik során a környékbeli tanyákról a harckocsiból származó páncéllemezeket gyűjtöttek be, valamint azonosították a jármű megsemmisülési helyét. Az itt folytatott ásatás további darabokat hozott napvilágra. Ezután a fellelt darabok beazonosítását végezték el. A harcjármű páncéltest kontúrját eredeti méretarányban felvázolva, majd az egyes darabokat a helyükre téve összeállították a teknő fedőlemezének egy nagy darabját és a torony ágyazatának egy részét. Ezzel sikerült bizonyítaniuk, hogy a megtalált darabok valóban a német páncélosból származnak.

.