Csatatérkutatás a Pilisben.

2001 október 26-28.

2001 június 25-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a Honvéd Kulturális Egyesület és az egyetem Hadtörténelem Tanszékének támogatásával "Csaták néma tanúi" címmel megrendezésre került a Magyar Csata- és Hadszíntérkutatók I. Konferenciája. Az előadásokat utáni kötetlen beszélgetés során vetette fel Winkler Gusztáv, hogy a térinformatikai szakmérnök hallgatók őszi terepgyakorlatát összekapcsolhatnánk egy hadtörténelmi objektum megkutatásával. A kutatási terület kiválasztásánál több helyszín szóba került, de végül a Pilis mellett döntöttünk, mivel itt három éve kutatjuk a második világháború nyomait. Szeptemberben több terepbejárást végeztem, hogy az alkalmas objektumot kiválasszam. Így jutottam el egy láthatóan kevésbé látogatott területre, ahol második világháborús szovjet védőállás nyomait fedeztem fel.

A szondázás során POMZ2-es aknatestek kerültek elő és a tüzelőállások előtt puskahüvelyek százai jelezték az egykori használatot. A terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park tulajdona, ezért kutatási engedélyt kértünk az igazgatóságtól, egyidejűleg jelentettem a tervezett kutatást Molnár Sándor ezredes úrnak, az I. Honvéd Aknakutató és Tűzszerész Zászlóalj parancsnokának és kértem, hogy a munka elvégzésének idejére a balesetek elkerülése érdekében tűzszerész felügyeletet biztosítson. Mindkét kérésünkre pozitív választ kaptunk, így megkezdhettük a terepmunka előkészítését.
Október 26-án a térinformatikai szakmérnök hallgatók Winkler professzor irányításával megkezdték a védőállás területének felmérését. Eközben Varga Zsolt tűzszerész főhadnagy úrral és Somosi Györggyel átvizsgáltuk az állás előtti terepet.

A femkereső műszer gyakran sípolt, jelezve a földben megbúvó fémtárgyakat. A leletek helyét számozott fehér zászlócskákkal jelöltük, a későbbi felmérés megkönnyítése érdekében.

Az 50x50 méteres területen 31 nagyobb leletet regisztráltunk, ezek között 13 db veszélyes robbanótest volt.

A POMZ aknák többnyire egyesével kerültek elő, de négy helyen több - 2, 3, 7 és 11 - darab volt egy csomóban.

Az éles aknák minden esetben magányosan feküdtek.

Egy helyen POMZ repesz jelezte az aknarobbanást.

Két darab szovjet kézigránát biztosító kar utalt a gránáthasználatra, egy db. F1-es védőkézigránát pedig biztosítógyűrűvel hevert az állás előtt.

A lövészárok előtt és mögött, kb. 2 méteres sávban szovjet puska és pisztoly hüvelyek százai borították a talajt.

Több "Vécsei" kézigránát is előkerült, közelükben pedig ott hevert a biztosító kupakjuk is. Láthatóan eldobták őket, de nem robbantak fel.

Szombat délután végeztünk az előterep átvizsgálásával. A POMZ aknák kirajzolták az egykori kétsoros telepítési rendszert. Három darab akna volt MUV gyújtóval szerelt, kettőben pedig még benne volt a 7,5 dkg-os trotil-töltény. A többi csak üres repesztest volt, de néhány helyen a közelben hevert a MUV gyújtó gyutaccsal. A felrobbant POMZ test, az F1-es darabok és a hüvelyek aktív harctevékenységet, a két db 8 cm-es aknavetőgránát becsapódására utaló stabilizáló-szárny és a "Vécsei" kézigránátok pedig német vagy magyar támadást jelezhettek.

Vasárnap Kreskai László, Varga főhadnagy, Mészáros Dániel és Pörge József másodéves ZMNE hallgatók részvételével elvégeztük az állás egyes szakaszainak feltárását.

Az árkot könnyű homokos talajba 120 cm mélyen ásták be. Az egykori járószinten kevés kilőtt hüvely mellett, jelentős számú éleslőszert találtunk.

A tüzelőállások egy részét hátrafelé kibővítették. Itt jól körülhatárolhatóan hamu és faszén foltok kerültek elő. Ugyanitt egy csomóban 11 db éles puskalőszert találtunk, mely az egykori lőszerpadkát jelezte.

A közelében német aprópénz és "Vécsei" gránát szállítás-biztosítója hevert. A betöltődési rétegben egy szétvert kályha darabjai voltak.

Az árok mögött egy 2x2 méteres négyzet alakú bemélyedés jelzett egy fedezéket, melyhez derékszögben megtört árokrész vezetett. Valószínűleg ez lehetett az alegység parancsnokának fedezéke. A bejáratot deszka küszöb jelezte, jobb sarkában a rászegelt oldaldeszka egy darabjával.

Előtte egy zöld üveg hevert.

A fedezék padlóján szovjet és német pisztolylőszerek voltak szétszórva. A bejárat mellett bal oldalon állhatott a kályha. A hamu között megégett konzervdoboz és néhány feleslegesnek ítélt tárgy volt, zsákmányolt osztrák alumínium öngyújtó, magyar tiszti gomb, bőrszíj, 14,5 mm-es töltényhüvelyek.

A fedezék bejárati része mélyebben feküdt mint a hátsó tér. Valószínűleg a padkán volt a priccs. Ugyanitt találtunk meg egy marmonkanna levágott felső részét is.

Az árokból előkerült anyag bizonyította, hogy az állás területén nem folyt közelharc. Az, hogy a "Vécsei" gránát szállításbiztosítója az árokból került elő, arra utal, hogy a szovjet katonák gyakorolhatták a zsákmányolt harcanyag használatát. Valószínűleg nem tudták, hogy megpörgetve kell kidobni és ennek köszönhető a nagyszámú fel nem robbant gránát. A POMZ akna felrobbanását okozhatta aknavető becsapódás is.
A töltényhüvelyek sajátos eloszlásának, - ti. az árokban kevés, de az árok előtt és mögött sok - az lehet a magyarázata, hogy távolabbi célokra lőttek melyeket az árokból nem láthattak. Ezek lehettek a Lencse-hegyen védekező németek, de éjszakai zörejek is. A tüzelőállásokba valószínűleg két harcost osztottak be, akik felváltva őrködtek és melegedtek a hátul kialakított fedett állásrészben. Nem lehetett túl mozgalmas az életük, hiszen itt nem volt uralgó magaslat, nem futott fontosabb út, a komolyabb harcok elkerülték ezt a helyet. Találtunk egy lőszeres doboz fedelet amit céltáblának használtak. A lövészárok-hétköznapokban gyakorolták a zsákmányolt kézigránátok használatát, a lövészetet. Szabadidejükben pedig a zsákmányolt apróbb holmikat bütykölték.
Az árok egy szakaszon megszakad, itt talajút vezet át. Valószínűleg már 1945-ben is megvolt, mivel a POMZ-ok telepítése ehhez igazodott. Az állást 1945 január végétől március végéig használhatták. Ekkor kiürítették és az aknákat felszedték. Talán úgy tervezték, hogy ezeket is elszállítják. Ezért a repeszburkokat összehordták. Később azonban nem foglalkoztak velük, a nehéz - 1,25 kg tömegű - vastesteket a felszedés helyén hagyták, három darabot fel sem szedtek. Így a aknamentesítés a botló-drótok felszedésére korlátozódott.
Jelenleg a területen erdő van. Az állomány jelentős része fiatal, csak néhány fa állhatott a háború idején is. Találtunk azonban egy vékonyabb törzsű fából származó darabot melybe lövedék fúródott. Ez bizonyítja a terület fedettségét, de a POMZ-ok telepítésének alakjából és az állás vonalvezetéséből gyanítható, hogy a növényzet nem volt egységes, lehettek nyitott részek is.
Összességében a három napos kutatás eredményeként sikerült képet kapnunk a szovjet védelmi vonal egy darabjáról.