KUTATÓTÁBOR A MRZLI VRH-EN 2003. AUGUSZTUS 9-17

A 2002-ben megkezdett első világháborús kutatásaink folytatása volt ez a tábor. Megérkezésünk után a házigazda "Peski" csoport Lada Nivákkal szállította fel a tetemes mennyiségű felszerelésünket. Felérkezésünk után nem sokkal már álltak a sátrak és a csoport hölgy tagjainak köszönhetően készült az ebéd.

 
Rövid pihenő a Ratvay kútnál   Készül a tábor és az ebéd

A következő nap reggelén két helyszínen kezdtük meg a munkát. A júliusi terepbejárás során felfigyeltünk egy hasadékra, melyből erős hideg légáramlat jött. Feltételeztük, hogy a mélyben egy kaverna rejtőzik. Először ennek feltárásához kezdtünk.

 
A hasadék kitágítása   Ez volt mögötte

 

 
Feltárás a kaverna előterében   A kaverna végében omlás

 

 
Leletek a kavernából: kőtörő kalapács és bakancs talp

A második és egyben nehezebb feladat a múlt évi kutatótábor óta várt ránk. A kaverna kápolna másik kijáratát kellett megkeresnünk a hegyoldalban. Több kutató gödör tanúskodott a korábbi sikertelen próbálkozásainkról. A munka megkezdése előtt Stane (Jermou Stanislav) a varázsvesszős-rézpálcás módszerrel jelölte meg a betemetett kijárat helyét. Ezzel szemben nagyobb bizalmunk volt a hely mérőszalaggal és szögmérővel való kiméréséhez. Igaz, ennek eredménye elgondolkoztató volt, mivel a hegyoldal belsejébe jelölte a helyet. Reménykedtünk, hogy a méréshiba köbméterekkel könnyíti majd meg a feltáró munkát.

A kutatás során folyamatosan születtek a különböző elméletek a bejárat elhelyezkedését illetően. Volt idő rá, hiszen több mázsa törmeléket kellett kitermelni. Az ásás során a talaj különböző rétegei mutatták a kaverna építése során kitermelt és depózott törmeléket valamint a bejárathoz vezető, betöltődött árkot. Az elemző munka gyümölcseként két sarokpontja lett a munkának. Az első Tóth Álmostól, a csapat geológusától származott, mely szerint a bejáratot a sziklafalból, az un. "szálkőből" nyitották, tehát addig kell ásnunk míg ezt el nem érjük. A másodikat a logika diktálta: ti. olyan réteget kell követnünk melyben gránátszilánkok vannak, hiszen ez a betöltődött árok mely a bejárathoz vezet.

A munka kezdetekor még nem sejtettük, hogy jó 20 köbméter sziklás törmeléket kell majd kiásnunk, az árokba omlott sziklatömböt szétverni és kihordani, a végén pedig számunkra kiáshatatlan mélységben rábukkanni a kijáratra.

Ime a munka néhány epizódja:

A kutatás kezdetekor felmerült az a gondolat, hogy belülről kezdjünk bontani. A járatban ugyanis 30-40 cm mély víz volt, amit a törmelékkel feltölthettünk volna. Szerencsére nem tettük, mivel a kitermelt földdel nem csak a vizet, hanem az egész járatot feltölthettük volna.

 

 
A kaverna folyosó a beomlott kijárattal

Horváth Ferinek az az ötlete támadt, hogy egy jó 4 méteres, vastag karót bekalapál az omlás fölötti légrésbe. Ha szerencsénk van, valahol kibukkan a felszínen, de legalább is amikor rálelünk a kutatóárokkal legalább tudjuk merre ássunk tovább. A farúd majdnem tövig felcsúszott az omlásban. Feri a végét ütötte, mi pedig megpróbáltuk bemérni a hangforrás helyét. Nem tudhattuk, hogy a kutatóárok még méterekre volt a karó hegyétől. Másrészt egy kicsit félre is vezetett, hiszen a rúd csúcsa neki támaszkodott egy sziklának és oda vezette a hangot. Hiába találtuk meg a szálkövet, határozottan az volt az érzésünk, hogy a kopogtatás hangja nem a sziklából, hanem az árok oldalából jön.

 

 
Mélyül a kutató árok

Az árok először egy szabályos ívvel elérte a szálkövet, majd ezzel párhuzamosan haladva sűlyedt a bejáratig. Ezzel óvta a bent tartózkodókat a közvetlen gránát találattól. Azért ide is eljutott az olasz tüzérség ajándéka egy fel nem robbant 15 cm-es romboló gránát képében. A kiemelés után a szlovén tűzszerészek mint valami vadászzsákmányt, rúdra kötözve cipelték le a lejtő aljában várakozó terepjáróhoz.

 

 
15 cm-es olasz romboló gránát

Az árok belső végében nehéz agyagos sárban ástunk. Közötte éles peremű szikladarabok és légrések voltak. Minden kimozdított kő mögött a kijáratot reméltük. Feri időnként alászállt a járatba, hogy hangoskodjon egy kicsit. Végül már egymás szavát is értettük, de azt nem tudtuk, hol a kijárat.

Négy nap után már nagyon közelről jött a hangja. Megfordítottam az ásót és a nyelét beszúrtam a sáros törmelékbe a hang irányába. "Ez az! Csináld még!" hallatszott. Végül az ásónyél megcsúszott és diadalmas kiáltás hangzott a mélyből: "Átjött!" Szerda délután volt.

Egy nappal korábban Hangodi Laci -aki olasz nyelvtudásánál fogva a párbeszéd záloga volt vendéglátóinkkal - megkötötte a fogadást Stanéval pezsgőben a kijáratra. Az öreg addig is jókat derült próbálkozásunkat látva és azt jósolgatta, hogy hamarosan átérünk a hegy másik oldalára. A fogadás azonban, határozottan megnevettette.

Csütörtökön először támfalat építettünk, majd lemélyítettük az árkot a kijárat fölötti légrésig. Ennél tovább nem volt értelme menni. Belülről jól láthatóan tudtuk jelezni egy lézer ceruzával, hogy átértünk. Délután már csak heverésztünk és vártuk Stanislavot. Késett, de megjött. Ahogy néztem a meredek ösvényen felfelé kapaszkodó alakját, éreztem, hogy tudja: mi győztünk. Elémentem, kezet fogtunk és láttam a szemében az elismerést. Megadóan jött velünk az árokba. Azt hiszem lézer nélkül is elhitte volna.

 

 
A kijárat helye.   Stane szembesül a tényekkel.

Másnap a csoport katona tagjai az előző év hagyományát követve, megmászták a Krn-t. Négy óra oda, három vissza. A többiek a Mrzli olasz oldalát járták be. Délután magányos motoros bukkant fel a táborban. A sisak alól Stane mosolygós arca, hátizsákjából egy 2 literes pezsgő bukkant elő. Hiába, a fogadás az fogadás!

 

 

Korabeli vázlat beazonosított pontjainak bemérése GPS-el

 

Trepbejárás a Mrzlin. Jobbról: Hangodi László, Dr. Horváth Ferenc, Dr. Kiss Attila, Pintér Tamás

A hét persze nem csak ásással telt. Meglátogattuk a Javorca kápolnát egy estébe hajló túra során, felkutattuk a levéltári vázlatokon jelölt állásokat. Az esték vidám sörözéssel zárultak a finom vacsorák után. Éva és Teri még tejberizst is remekelt a bográcsban.

 

 

A Krn csúcsán. Jobbról: Varga Zsolt fhdgy.,
Mészáros Bertalan kat. főisk. hallg.,
Négyesi Lajos őrgy.

 

Ökumenikus mise a 46/3-asok kápolnájánál

Szombaton reggel ünnepi volt a hangulat. Emberek százai rótták a keskeny hegyi ösvényeket a kápolna felé, hogy részesei legyenek a megemlékezésnek. Ima a holtakért, baráti mosoly az élőknek. Jókedvű emberek merengő arcai a csodálatos táj felett. Olyan hihetetlen, hogy véres csatamezőn taposunk. Néhányan talált srapnellgolyót szorongatnak. Kilenc évtizede sivítva szelte a levegő, keresve az eleven húst, hogy fájdalmat és szenvedést hozzon. Milyen fura, most érezheti a kéz melegét ahogyan belesimul a gömbölyű fém a tenyér redői közé. Ember és fém egymásra talált...

A csoport tagjai voltak (balról):

Álló sor: Pintér Tamás, Rózsafi János, Dr. Kiss Attila festőművész - a csoport orvosa, Kiss Dániel, Kiss Gergely, Tóthné Kovács Terézia, Tóth Álmos geológus, Dr. Horváth Ferenc

Guggoló sor: Dr. Négyesi Lajos, Mészáros Bertalan Dániel, Dr. Pállinger Éva a csoport másik orvosa, Tóth Imola, Tóth Ajna, Tóth Álmos Bence, Varga Zsolt tűzszerész főhadnagy

Kőzépen: Hangodi László történész