T-34/85 maradványai Zámolytól délre

(kutatásvezető: Weimper Zoltán)

		Az év elején megkezdett kutatási projektünk a Székesfehérvár környékén elpusztult települések hadieseményeinek független dokumentálására koncentrálódik. Kutatócsoportunk feladata a majorok és környékén kialakított német-magyar-szovjet frontvonalak pontos behatárolása, a hadiesemények összehasonlítása a területeken fellelt védelmi rendszerek kialakításával és a települések történetének rögzítése a hadiesemények keretében. A védelmi vonalak, futóárkok és lőállások pontos meghatározásához feltárásokat végzünk. Ezek az ásatások később egy relatív pontos képet adnak a harcok lefolyásáról, intenzitásáról, mint úgy a küzdő felek fegyverzetéről és katonák hétköznapi frontéletéről.
		A kutatócsoport 2003-ban egy Zámolytól délre fekvő, mára már elpusztult major területét vizsgálta át. A major keleti oldalán elszórva 3 német géppuskaállást tudtunk idáig felkutatni. A teknőket a védők a település szűkebb gyűrűjébe, közvetlen az épületek mellé telepítették. Az egyik tűzfészket a romok törmelékével erősítették meg. Ezzel ellentétben a terület nyugati részén nagy kiterjedésben szovjet futóárkokat és bunkereket sikerült lokalizálni. A futóárkok mai mélysége átlagosan 0,5 méter volt. Az árokrendszer teljes hosszúsága meghaladta a 250 métert. A futóároktól délnyugatra egy harckocsi-állást is bemértünk, amit a további feltárás céljára kiválasztottunk.
		A harckocsi-állás teljes kiterjedése, az oldalain felhalmozott földréteggel együtt közel 4,5x8 méter volt. Mélysége kialakításától és irányától függően változott. A lőállás lehajtó része a gödör keleti oldalán, a terep alapszintjével egyvonalban kezdődött. Nyugati irányú lejtésének legmélyebb pontja a frontoldal belső részénél 1,2 méter volt. Ezek az értékek természetesen csak a mai állapotára vonatkoznak. Az évek alatt lerakodott humuszréteg és csapadék az állás egykori méreteit nagymértékben torzította. Ennek ellenére formája viszonylag jó állapotban megmaradt.
		Az ásatást a jobboldali belsőfront átvizsgálásával kezdtük. A leletek 30cm-re a humuszréteg alatt helyezkedtek el. A fellelt tárgyak; 45cm szögesdrót, 2db szétrobbant DT-tár (7,62mm-es harckocsi géppuskatár, Model Degtjarjow 1929) és 5db. 85mm-es páncéltörőgránát (Model BR-365K) felrobbant lövedékteste.
		A feltárás a baloldali belső front irányába haladt tovább. Itt rengeteg roncsdarabot, szögesdrótdarabokat, egy harckocsi antennáját, egy további DT-tárat és egy 85mm-es páncéltörőgránát darabját sikerült feltárni. A humusz eltávolítása után egy ismeretlen formájú és nagyságú kemény fémdarab körvonalai tűntek fel. Az ismeretlen tárgy lassan de biztosan egy harckocsi vezetőnyílása lett. A nyílás alatt egy ásónyom melységben égett szalma került elő.
		Az ásatás az állás közepe felé haladt miután az előzetes baloldali frontoldal feltárási szintjét a harckocsi-nyílás nívójára mélyítettük. A mélyítés során több kiló ismeretlen roncsdarab látott napvilágot. A rétegek áttekintése az állandóan felbukkanó repeszek és roncsdarabok miatt eléggé időigényesnek bizonyult. Egy újabb ismeretlen nagyságú vasdarab kiálló része ismételten nagy felkeltést okozott . A körvonalak itt viszont egyértelműen egy láncszem formáját adták. A feltárás alatt egy 0,5x1,8m-es nagyságú lánctalprész került elő Ettől balra, közvetlen a szemek mellett egy kiégett DT-tár feküdt. A lánctalp utolsó szemének baloldali csapszegtartó hüvelyében, amely a frontoldal belső része alá nyúlt, egy 15cm-es szögesdrótdarab volt befűzve és megtekerve.
		A lánctalp feltárása és kivétele után megkezdődött a harckocsi-állás központi részének alapos szemügyre vétele. A állás közepe felé haladva egy mélyedés illetve teknő formája lett behatárolva Az így kialakított mélyedés közvetlen a harcjármű alatt, a lánctalpak között volt elhelyezve. A teknőben erősen keveredett hamu, roncs és repeszréteg volt. Ebben a rétegben 85mm-es repeszgránátok fejgyújtó részeit, motordarabokat, szerszámokat, rézalátéteket, egy rádió alkatrészeit, mikrofont és egy vasgombot találtunk
		A harckocsi eseményrekonstrukciója a feltárt leletek, a harckocsi-állás elhelyezkedése és a Gyulamajor területén vívott harcokból ítélve a következő lehetett.: 1945 Január 12. után a szovjetek megkezdték az állásaik kiépítését Gyulamajor területén. Ez a meghatározás a harckocsi-állás irányának, a harci események és a major birtoklási időrendjének pontos megvizsgálása után történt. Míg a gyalogsági futóárok részei január 13.-án készültek, a szovjetek 1945 január 14 ellentámadást intéztek 15 harckocsival és 200 vöröskatonával Borbála-puszta irányába. A ködös időben sikertelennek bizonyult támadás után estére a harckocsik zöme visszatért kiindulási pontjára, Gyula-major és Mária-major területére. A T34/85 a major délnyugati szegélyén foglalt harcállását. A személyzet védelemre rendezkedet be. Az állás kiépitéséhez szükséges idöt egy egyszerü kis számitással könyen behatároltuk; Egy átlagos katonának télviz idején nehéz talajviszonyokkal kellett számolnia, ami anyit jelentett, hogy 1 óra munka alatt 0,5m3 földet tudott csak megmozgatni. Egy öttagú harckocsiszemélyzet egy 2,73x7,85m alapterületü páncélost 1m átlagos mélység beásásához közel 8 és 1 órára volt szüksége. A harcállás leghamarabb tehát csak január 15.-én délután készülhetett el.A személyzet a páncélos alatt kiásott gödörben tölthette az elkövetkezö 3 estét. Alvohelyüket szalmával és szalmazsákokkal bélelték.Ezeket a napokat védelmi rendszerük megerösitésével és a harckocsin keletkezett meghibásodások javitásával töltötték.A teknöben talált szerszámok és alátétek is erröl tanuskodnak.Valoszinüleg a lánctalp javitására is ezekben a napokban került sor. A láctalp, amelyböl a csapszeget eltávolitották sértetlenül vészelte át a késöbbi robbanást
		A lőállásban tartózkodó mozgásképtelen T34-es könnyű célpontja lett az 1945 január 18.-án támadásba lendült Tiedemann őrnagy vezetése alatt álló 128. pc.vadászosztály harckocsijainak. A láncszemek összefűzésére már sor nem került. A páncélost ezen a napon telitalálat érte, ami robbanások láncreakcióját váltotta ki. A torony lerepülése után a harckocsi előre lendült. A megbontott lánctalp ebben a pozícióban nyomódott a tiszta homokban. A harckocsi alsó részében lévő lövedékek, tárak és alkatrészek kiszóródtak. A T34/85-ös homloklemeze a lendülés pillanatában enyhén a frontoldal belső falába fúródott, majd a letúrt homokréteg betemette a harckocsi alatt lángot fogott szalmát. A vezetőnyílás ebben a pillanatban a frontoldal belső falára csapódott. Súlyánál fogva a meglazult homokba süllyedt. Az égő harckocsi visszacsapódott. A leomló homok a lánctalpat betemette. A páncélos teljes mértékben kiégett. A harckocsi alatt kiásott gödör egy hamuval kevert réteggel töltődött fel. A roncsot a háború után feldarabolták, majd eltávolították. A földbe fúródott lánctalp és a vezetőnyílás kivételére nem került sor. A földből kiálló részénél a munkások lángvágóval távolították el a csapszeget. Ennek nyomait salakmaradékok formájában lehetett felelni a kiálló láncszem körzetében.