Ottendorf metszete és a panorámakép mely Ottendorf egykori álláspontjáról készült.

A csata eseményeinek ábrázolása

Mielőtt egyes kérdésekkel részletesen foglalkoznék, röviden ismertetem az események menetét.
A törökök Zrínyiújvár elfoglalása után Bécs ellen indultak. Montecuccoli hadaival a Rába vonalában akarta megakadályozni az ellenség átkelését és továbbjutását. A törökök Körmendnél érték el a folyót azonban átkelési kísérletüket a keresztény erők visszaverték. Ekkor nyugati irányba vonultak tovább a Rába jobb partján. Előbb Csákánynál álltak meg, majd Szentgotthárd mellett elhaladva Rábatótfalu és Alsószölnök között letáborozott a mintegy 120-130000 fős sereg. A keresztény hadak velük szemben mintegy 4 kilométer hosszan helyezkedtek el a Nagyfalu feletti hegyek alsó lejtőin.
A törökök július 31-én kihasználva a Nagyfalu alatti Rába-hurok azon előnyeit, hogy a falu és az attól nyugatra húzódó erdő eltakarta hadmozdulataikat és akadályozta a keresztény sereg gyors ellentámadását, másnap hajnalig mintegy 12 000 emberrel átkeltek a bal partra.
Augusztus 1-én a keresztény erők elhamarkodott támadást indítottak a török hídfőállás ellen, amit a törökök visszavertek, majd a támadást folytatva egészen a középen táborozó birodalmi sereg málhájáig jutottak. A bal szárnyon álló Rajnai-szövetség csapatainak ellenlökése azonban visszaszorította őket a Rába-hurokba. A keresztény sereg vezérkara a déli órákban az általános támadás megindítása mellett döntött, melyet a sereg a folyó-hurokkal szemben széles arcvonalon szétbontakozva hajtott végre. A támadás döntő fázisában a jobb szárnyon biztosítási feladattal felállított Pio és Speck ezredek is bekapcsolódtak a támadásba. A hurok nyugati szegélyén húzódó mocsaras bozótban előretörve a törökök hátába kerültek és meglepetésszerű támadásukkal elvágták őket a gázlótól melyen átkeltek. A két irányból érkező támadás hatására a törökök között pánik tört ki és rendezetlen tömegben menekültek a Rábán keresztül vissza a jobb partra.
A továbbiakban elsősorban a török hídfőállás kialakításával kívánok részletesen foglalkozni. A Rábán először janicsárok keltek át, akik lövészárkokkal megerősített állásokat építettek ki a hídfőállás biztosítására. A források csak arról írnak, hogy a hurok keleti oldalán 10-12 árok húzódott egymástól 40 lépésre.
Annak ellenére, hogy az írott források csak szűkszavúan szólnak a janicsárok árkairól, mégsem kell pusztán a képzeletünkre hagyatkozni a rekonstruálásuknál, mivel a metszetek egységesen ábrázolják a Nagyfalutól délre húzódó állásokat. Alakjuk enyhén félhold alakú melyek öble a falu keleti széle felé néz.
Nagyfalutól kb. 500 méterre DNY-ra téglalap alakú kiemelkedés található, melynek É-i szegélyén egy a falu felé öblösödő kifli alakú sáncolás, mögötte pedig három, egymástól 20-30 méterre húzódó árok nyoma figyelhető meg. Ottendorf álláspontjából (Pfejferberg) bemérve, az általa ábrázolt állások megközelítőleg erre a területre esnek. A kiemelkedés D-ről egy kb. 1,5 méterrel mélyebben fekvő ártéri padban folytatóik egészen a Rába medréig. Keletről a kiemelkedést és az ártéri padot egy kb. 1-1,5 méterrel mélyebben fekvő ártér választja el a medertől. A fenti terepalakulatot figyelembe véve értelmet nyerhet Johann von Stauffenberg megjegyzése, mely szerint a janicsár árkok egy völgyben voltak. Ezt a megjegyzést Perjés Géza kétkedve fogadja mivel a rendelkezésre álló térképek valóban nem jeleznek sem völgyet, sem mélyedést. Azonban a helyszínen még ez a csekély másfél méteres szintkülönbség is feltűnő az ártér síkjában. Az ártéri padon további ároknyomokat lehet megfigyelni, melyek tájolása eltér a kiemelkedésen találhatóktol. Kutatóárokkal való átvágása egy kb. 60 m mély árok nyomát mutatta, melynek alján újkori cserépdarabok voltak. Valószínűleg ebben az évszázadban áshatták vízelvezetésre. A kiemelkedés és a hurok jelentős része Ausztria területére esik ezért itt nem végeztünk kutatásokat.
A kiemelkedésről áttekintve a terepet, értelmet nyer a janicsár tüzelőállások ily módon való elhelyezése. A hurkot É-ról a falu és az erdősáv zárja. Nagyobb erők csak a falu felől támadhatnak, valószínűleg a török hadvezetés nem számolt azzal, hogy a keresztény sereg az erdőn keresztül fog támadni. Nem is alaptalanul, mert amíg a kötelékek az erdőből ki nem értek megszakadt közöttük az összeköttetés így nagyon sebezhetőek voltak. Törököket meglepte a támadás, főleg a Pio és Speck ezredeké amely egy járhatatlan terepszakasz felől érte őket. A janicsár állásoknak a falu felől kellett biztosítani a hurok területét, az átkelőhelyet pedig a NY-i oldalon a veszélyeztetett terepszakasztól minél távolabb helyezték el. Az átkelt erők harcrend felvétele nélkül gyülekeztek, ez magyarázza a keresztény támadás sikerét. A törökök valószínűleg ismételt támadással a falut akarták elfoglalni,-ami már aznap délelőtt egyszer sikerült- hogy innen indítsanak támadást a keresztény sereg centruma ellen.

A metszeten kattintson a részletek közepén lévő hívatkozásokra, a panorámaképen pedig a kép adott részletére, ha nagyobb méretben szeretné látni!

A betűk magyarázata.

Figyelje meg és hasonlítsa össze a metszet és a panorámakép előterében húzódó dombsor sziluettjét!

Valószínűleg Ottendorf metszetéről készített másolatot egy ismeretlen itáliai mester.

Néhány kép a mogersdorfi Schlössl emlékhelyéről.

A Schlössl.

A hegytetőn felállított betonasztalon a csatáról készült vázlat látható.

(Apró kritikus megjegyzés: erről a pontról nem látható a Rába kanyar, az egykori események helyszíne.)

A schlössl-hegyi kápolna.

Képek a szentgotthárdi csata emlékmúzeumából.

A csatatér ma.

Háttérben a fasor a Rába medrét jelzi.

A janicsár hídfőállás helye. A második képen: kilátás a sáncból a falu felé, ahonnan a keresztény roham megindult.