Harcok a Karancson.

1919. május 5-10.

Salgótarjántól északnyugatra emelkedik a Karancs 724 méter magas csúcsa. 1919-ben egy magas, fa állvány jelezte az itt található háromszögelési pontot. Május elején egy cseh tüzérfigyelő települt a magaslatra. Kiválóan látták innen a Vöröshadsereg Salgótarján körzetében végrehajtott hadmozdulatait, pontosan vezették a cseh ütegek tüzét. A figyelőt egy 15-20 fős cseh osztag biztosította. A katonák a háromszögelési állványt körülárkolva ásták be magukat. Ezekben a napokban Szécsény térségében is előrenyomultak a csehek, így az itt védekező 53. vadászezred szervezetten hátrébb vonta erőit. A második zászlóalj Ságújfalu, Karancsalja vonalon építette ki védelmét. Május 4-én délután a Karancsról szórványos puska és géppuska tűz zavarta az 53/II. zászlóalj védelmét. A zászlóalj parancsnoka engedélyt kért, hogy másnap elfoglalja a Karancsot. Az elöljáró parancsnokság engedélyezte és megerősítésül a gyurtványosi bányásszázadot is odavezényelte. Május 5-én hajnalban a támadásra kijelölt erők a Karancstól délnyugatra álló - akkoriban - romos kápolnánál gyülekeztek.

	Vöröskatonák pihenőben

A zászlóalj parancsnoka a bányászszázadot a hegyről levezető szekérút mentén védelembe rendelte, maga pedig a zászlóalj válogatott katonáival megindult a Karancs felé. Csendesen közelítették meg a csehek állását majd rövid tűzpárbaj után rohammal söpörték ki a védőket. Az elfoglalt állást megerősítették és megszervezték a védelmet. A csehek nem nyugodtak bele a magaslat elvesztésébe, már az éjszaka folyamán többször rajtaütéssel próbálták visszafoglalni az állást. Másus 6-án délelőtt a védőket a gyurtványosi bányászszázad váltotta fel. Ezen az éjszakán a csehek ismét többször indítottak rohamokat, végül sikerült visszafoglalniuk az állást. A bányászok a (kápolna) romtól levezető szekérút mellett foglaltak állást. Jobb szárnyuk mügé 7-én a 53/II. vadászzászlóalj parancsnoka egy géppuskás szakaszt vezényelt biztosító állásba.

	Védőállás

A következő napokban a zászlóaljparancsnok felderítő járőrökkel pontosította a helyzetet és felkészült, hogy 10-én ismét támadást indítson a Karancs elfoglalására. Az elöljáró parancsnokságtól a 46. gye. egy századát kapta megerősítésül, valamint két tüzérüteg támogatta tüzével. A tüzérséggel való kapcsolatot a csoporthoz beosztott tüzérfelderítő járőr biztosította. Reggel 5 óra után indultak meg a Karancs felé. Elöl ment az 53-asok osztaga, majd a tüzérfelderítő járőr, végül a 46-os gyalogezred századának katonái. A vadászzászlóalj parancsnoka a csúcs elérése előtt tíz katonával kivált a menetalakzatból és balra kitérve a cseh védőállás hátába került. Először ők kerültek harcba, de a lövések hangjára szemből is rohamra indult a rohamcsoport zöme. Hamarosan elhallgattak a cseh fegyverek és az ellenség fejvesztve menekült a hegy meredek északkeleti oldalán.

	A salgótarjáni rohamszázad

2002. áprilisában két alkalommal végeztünk terepbejárást a Karancson. Kétséges volt, hogy 83 év elmúltával megtaláljuk-e még az egykori harcok nyomait. A hegy csúcsán 50x30 méteres "fennsík" húzódik, ezen áll az acél-szerkezetű kilátó. Ettől délre távközlési antenna árbóca magasodik. A területen található nyomok arra utalnak, hogy a kilátó felépítése során jelentős földmunkákat végeztek a platón, ezzel az itt található nyomok megsemmisültek. Szomorúan vettük tudomásul, mivel a két támadás során az osztag zöme ebből az irányból rohamozott. A kilátótol 25 méterre északnyugatra kb 50 méter széles, 4-5 méter magas kúp emelkedik. Ennek oldalában ma is jól látszik a 15x20 méteres cseh védőállás. Az állásból északnyugati irányba nem volt kilövési lehetőség mivel azt a kúp oldalába vágták bele, a kúp csúcsa pedig az említett irányban takart.

Rálátás a cseh állásra a kilátóból		Lövészárok a kúp oldalában

A lövészárok		A karancs kilátója

A műszeres átvizsgálás során az állás nyugati és északnyugati oldalán nagy mennyiségű (kb. 100 db.) mannlicher hüvelyt találtunk, feltételezhetően eredeti helyzetben. A hüvelyek talpán szerepel a gyár jelzése, a gyártás éve és hónapja. Ez alapján 7 gyár termékét tudtuk elkülöníteni, valamint előkerült három db. mauser hüvely is. A hüvelyek pontos helyét felmérési vázlaton rögzítettük. Reménykeltőnek tűnt, hogy az azonos szériához tartozó hüvelyek többnyire körülhatárolható csoportokban kerültek elő. Az ezek közelében előkerült további azonos szériájú hüvelyek kirajzolhatják a fegyvert használó katona mozgását. A legfontosabb információ persze az lenne, ha el tudnánk különíteni a vöröskatonák és a csehek által használt hüvelyeket. Ez azonban nem könnyű, mivel mindkét fél a monarchiában rendszeresített fegyverzetet használt és nem zárható ki, hogy magyar katonák is használtak Prágában gyártott lőszert és viszont, csehek is Weiss-Manfréd töltényeket.

Mannlicher 8x50 R hüvelyek jelzései

Weiss Manfréd (Budapest)	Sellier & Bellot (Prága)	Berndorff (Ausztria)

Georg Roth (Ausztria)	Hirtenberger (Ausztria)	Ismeretlen

A mannlicher töltényeket 5 darabos acél töltőkeretben szállították, 2-2 darabot csomagolva egy karton dobozba. A töltőkeretet a zár hátrahúzása után felülről helyezték a tárba, melyben egy erős rugó nyomta felfelé a lőszereket a zárhomlok elé. Az 5. lőszer betöltésekor a kiürült tültőkeret kiesik. Míg a töltőkeretben töltény van, addig a fegyver csak úgy tölthető újra, ha a töltőkeretet tölténnyel együtt a harcos egy retesz feloldásával kiejti. Ennek ott van jelentősége, hogy a fegyver egyesével "zsebből" nem tölthető. A fentiekből következően ideális esetben 5 azonos szériából származó hüvely és egy töltőkeret jelez egy sorozatot. Töltőkeret sajnos nem került elő. A fegyverszakértői vizsgálat azt jelzi, hogy egyes lőszereket többször is betöltötték, tehát nem sok remény van az "ideális" esetre. Az is feltételezhető, hogy a vöröskatonák a zsákmányolt cseh lőszereket is használták és viszont. A kiürült töltőkereteket összeszedhették és a géppuskákhoz ömlesztve szállított lőszerrel újratöltötték. A hüvelyek legalább két magyar köteléktől és nem tudni hány cseh alegységtől származhatnak. Ennek ott van jelentősége, hogy az alegységek más-más helyről kapták az ellátmányt.

Az előkerült hüvelyek helyét megjelöltük, majd vázlaton rögzítettük		Mannlicher lőszerek

A terület átvizsgálása után engedélyt kértünk a Bükki Nemzeti Parktól az állás feltárására. Reményeink szerint a kilőtt hüvelyek száma és eloszlása alapján sikerül meghatározni a géppuskák tüzelőállását és a különböző szériákból előkerülő mennyiség alapján következtethetünk a csehek által használt típusokra.

8 cm-es srapnell hüvely		Bakancstalp mely az állás árkában a felszínen hevert. A talpszögek alapján valószínűsíthető, hogy 1919-ből származik

Május 11-12-én került sor az ásatásra, mely nagy csalódást hozott. Az állás teljesen üres volt. Feltételezem, hogy nem sokkal a harcok után a hüvelyeket összegyűjtötték. Azt hogy civilek (gyerekek) tevékenykedtek egy hüvelycsoport is jelzi. A hüvelyekben érintetlen a csappantyú, a hüvelyszájon látható nyomok arra utalnak, hogy a lövedékeket erőszakosan kiszerelték, a lőport kiöntötték.

Az egykor romos kápolna ma.		A kápolnától levezető szekérút.

A zavaró körülményektől eltekintve a kutatás eredményes volt. Sikerült az 53/II. zászlóalj parancsnokának visszaemlékezésében leírt események nyomait megtalálni, az ott említett helyeket beazonosítani. Végeredményben a kutatások még nem tekinthetők lezártnak, az eredmények elmzése újabb kérdéseket vethet fel.

A kúp tetje határkővel, mögötte húzódik az állás. Az előtérben szaggatott vonal jelzi a sávot ahol a legtöbb hüvely került elő.		A kúp nyugatról. A nyíl a határkövet jelzi.

A május 11-12-i kutatótábor képei.

Útban a karancsra.		Vacsora a kápolnánál.

Boros és Tóth hallgatók a fedezéket tárták fel.		Tőkei és Tikk hallgatók az egyik géppuska állásban.